A soron következő témával kapcsolatban azt a feladatot kaptuk, hogy válasszunk egyet az öt pedagógiai-didaktikai értékelési alapelv (oktatási módszerek; folyamattervezés, nevelési oktatási célok megvalósulása; felhasználói sajátosságok; differenciálás; pedagógiai értékelés) közül, és mutassuk be röviden, indokoljuk szükségességét, és adjunk egy 13+1 pontból álló útmutatást, ajánlást andragógusok számára, amivel megkönnyíthetjük egy taneszköz értékelését a pedagógiai értékelés szempontjából.

“A pedagógiai értékelés, a sikerek és a kudarcok befolyásolják a tanuló és a tanulócsoport tanulási motivációit, viszonyát az iskolához, a tantárgyakhoz, a pedagógushoz, hozzájárulnak a tanulási szokások rögzüléséhez vagy változásához, hosszabb távon hatnak a pályaválasztásra is. Az értékelés mintát ad a gyerekeknek az önértékeléshez és mások értékeléséhez.” (Radnóti Katalin, 2006)

Legelőször tisztázzuk a fogalmakat! A Pedagógiai Lexikonban a következő definíciókat találtuk:
A taneszköz “információhordozó, médium, oktatási eszköz, oktatási médium, oktatási segédeszköz, szemléltetőeszköz, tanítási eszköz, tanszer, tanulási forrás: az oktatás folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak elérését elősegítő tárgy.”  A taneszközöket többféleképpen csoportosíthatjuk: Különbséget kell tennünk a számítógépek megjelenése előtti és utáni időszak taneszközei között. A számítógép nélküli, „hagyományos” taneszközöknek a szakirodalomban elterjedt a történetii szempontú (Schramm [1977] négy nemzedékbe sorolja), az érzékszerveinkre gyakorolt hatás szerinti (auditív, vizuális, audiovizuális, taktilis [tapintható, manipulációs]), valamint a taneszköz elsődleges használója, a munkaszervezés szerinti (tanár, tanuló) osztályozása. (Itt olvashattok róla részletesebben)
Fontos szem előtt tartanunk, hogy a taneszköz nem öncélú produktum, a tanítás és tanulás, a pedagógiai folyamatok támogatására szolgál.

Az értékelés visszacsatolás, visszajelzés a teljesítményről, tanulási folyamatról.  “Az értékelés a nevelés-oktatás központi rendszerszabályzó eleme országos, helyi, iskolai szinten, valamint az osztály/tanulócsoport és az egyének szintjén is”. Radnóti Katalin szerint “az értékelés nem más, mint a célok és az eredmények összevetése, az eredmények vizsgálata abból a szempontból, hogy céljaink szerint minek kellett volna eredményként létrejönnie.” Az értékelés funkciója lehet a tanulás ösztönzése, a tanulási teljesítmény minősítése, a tanulók differenciálása, a tanulók motiválása, a tanári hatékonyság igazolása, visszacsatolás a folyamatról, teljesítményről (tanárnak, diáknak, szülőnek). Három formáját különböztetjük meg: diagnosztikus, formatív és szummatív értékelés. (Ezek mellett olvastunk még összehasonlító értékelésről is, de azt most nem részletezzük.)
Diganosztikus értékelés - helyzetfeltáró értékelés: ”a tudás tartalmi és strukturális feltérképezése azzal a céllal, hogy az eredmények és hiányosságok oka feltárható legyen”. Tulajdonképpen egy előzetes információszerzés arról, hogy a tanulók milyen szinten állnak, milyen lemaradásaik, vagy kiemelkedő képességeik vannak; megfelelnek.e az elvárásoknak; milyen feltételekkel kezdik az oktatás adott szakaszát; rendelkeznek-e az új ismeretek feldolgozásához szükséges tudáselemekkel. Tehát főleg a tanár/oktató számára szolgál hasznos információval. Feladata a döntés előkészítése. ”Ez történhet írásban, szóban, de valamilyen cselekvés, tanulói aktivitás részeként is.”
Formatív értékelés - fejlesztő, segítő értékelés. Információval szolgál tanárnak és tanulónak egyaránt. Egy új anyagrész elsajátításának sikerességének mérésére alkalmas, végigkíséri a pedagógiai folyamatot. “Alapvetően a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzi ki célul; a tanulási sikerek megerősítését, a tanulási hibák és nehézségek differenciált feltárását.”
Szummatív értékelés - lezáró, összegző értékelés. Szinte minden estben minősítő funkcióval bír. Hozzájárul a tanulók kategorizálásához, egymáshoz való viszonyításukhoz. Visszajelzés a tanárnak és diáknak egyaránt.  “Egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusa,
célja az összegzés, a záró minősítés. A tanulókat szelektálja, szűri. Hatékonyságának alapfeltétele, hogy objektív, hiteles és megbízható adatokat nyújtson.” Továbbtanulási szelekciós funkciót is betölthet, de ezek mellett információt nyújt a tanuló másokhoz viszonyított eredményeiről is, egyéni tanulási tevékenységéről, részteljesítményeiről is.

A pedagógiai értékelés egy taneszköz értékelésének szempontjából

Az értékelés olyan folyamat, amelynek során objektív vagy szubjektív kritériumok szerint szisztematikusan vizsgálják, megítélik egy jelenség, esemény, folyamat vagy tárgy értékét. Ennek legfontosabb lépései a problémamegértés, a tervezés, az adatgyűjtés, az elemzés, a feldolgozás, és (a folyamatos fejlődés-fejlesztés miatt) a követés.

A taneszközök értékelésének 5 fő szisztémája Nádasdi András szerint a következők:

1. Kidolgozott szaktudományos, didaktikai, módszertani, média-kiválasztási, esztétikai, gazdaságossági, gyakorlati szempontrendszerek alapján véleményezés, bírálat, lektorálás.
2. A média és az arról készült bírálatok részletes bemutatása egy kompetens testület, bizottság előtt, szakmai vita és döntés az átdolgozásról, jóváhagyásról, sokszorosításról, beszerzésről.
3. Közvéleménykutatás egyszerű kérdőívek segítségével a felhasználók körében, a szakmai fogadtatás felmérése, „tetszésvizsgálat”, a célja leginkább a piackutatás.
4. Fejlesztő kipróbálás, formatív értékelés, tesztelés kisebb mintán, egy-két osztályban, az alkalmazás megfigyelése, regisztrálása, az eredményesség mérése, a tökélesítés, korrekciók céljából.
5. Kísérleti, szisztematkus beválás-, ill. eredményességvizsgálat, esetenként kontrollcsoport segítségével összehasonlító hatékonyságvizsgálat, a kapott eredmények értékelése matematikai statisztikai v. egyéb módszerekkel.