Feladatunk szerint, távoktatási és konnektivista környezetben való megjelenés alapján hasonlítottuk össze a motiválás-aktivizálás-megerősítés hármasát.
Első lépésként a legáltalánosabb jellemzőit, és hasznát emeltük ki mindhárom fogalomnak. A motiválás az alapja egy oktatási folyamatba való belépésnek, amit sok oldalról lehet megközelíteni. A célkitűzés, a tanmenet, az oktató személye, különböző személyes motivációk mind ide tartozhatnak. Ezeknek egyik része személyes jellegű, ám java része befolyásolható az oktatási környezet kialakítása által. A tanuló aktivizálását a munkában való tényleges részvételre sarkallása jelenti. Megfelelő motiváció mellett könnyebb az aktivizáció, ezáltal a munka hatékonysága, eredményessége növelhető. A megerősítés szintén összetett szegmense a hármasnak. Mindkét fél számára biztosítható a rendszeres, és hasznos visszacsatolás, vagyis a tanuló megerősítése mellett az oktató felé biztosított lehetőség a visszajelzésre szintén építő jelleggel hat a munka folyamatra, az aktuálisra, és a későbbiekre is. Ez a három tényező tehát szorosan összefügg, egymás erősíti, így fokozza a tanulási folyamat hatékonyságát.
Második lépésként rövid összehasonlítást végeztünk a két kurzus típus között a három kategória alapján. Motiváció szempontjából mindkét forma megfelelő lehet, a konnektivista kurzus talán önmagában a módszer újdonsága, és oktató jellege miatt részesül némi előnyben. Az aktivizálás szempontjából egyértelműen a konnektivista módszer az, ami leginkább aktív részvételt vár el, és a módszer jellegéből adódóan itt van a legnagyobb aktivitásra lehetőség. Megerősítés szempontjából, a távoktatásos módszernél úgy gondolom, a személyes visszajelzések nagyobb teret kaphatnak, a konnektivista esetében azonban folyamatos, és széleskörű ugyanez. Ugyanis nem csupán az oktató, tanársegéd, a de a tanuló csoport többi tagja is folyamatos visszajelzéssel szolgál egymásnak.
